Az Őrségről

Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek ide, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat. A munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség. A terület természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális látnivalókban gazdag tájegysége hazánknak

A földrajzi, illetve növényföldrajzi Őrség határai nem azonosak a történelmi-néprajzi tájegység határával.

Erre a területre a hosszú, alacsony dombhátak jellemzőek, közöttük bővizű patakokkal, amelyek a tájegység északi részén a Rábába, déli részén a Zalába ömlenek.

Az Őrség éghajlata átmenetet képez a Dunántúl és az Alpok között, de déli mediterrán elemek is éreztetik itt hatásukat. Így alakult ki a kedvező, ún. szubalpin klíma. A terület legjellemzőbb sajátossága a sok csapadék, emiatt forrásokban, vízfolyásokban gazdag. Legjelentősebb folyója Rába mely északról határolja a területet, emellett kiemelkedő a Zala (Szala), ami Szalafőtől Északra ered és középen szeli át az Őrséget; illetve a Kerka. A patakok felduzzasztásával turisztikai szempontból is jelentős mesterséges tavakat hoztak létre. Az Őrségi Nemzeti Park felszínét a három folyónak, valamint ezek mellékfolyóinak hordaléka építi fel. A nyugati részen főként erősen kötött agyagot találunk a felszínen, míg a keleti részeken a homokos-kavicsos rétegek jellemzőek.

Ha az Őrség növénytani értékeiről szeretnénk képet kapni, három nagy élőhely csoportban kereshetjük azokat. Nagyságát tekintve az erdők a legszembetűnőbbek. A tájképet azonban dombteteikaszálórétrek, völgyalji láprétek, apró mocsarak – lápok szabdalják. Az itteni táj 111 védett növényfajnak ad otthont.

Az Őrségi Nemzeti Park jellemző élőhelyei változatos állatvilágnak adnak otthont. A hűvös, csapadékos éghajlatú területen elsősorban a tiszta, szabályozatlan vízfolyásokhoz, erdei- és lucfenyveserdőkhöz, láprétekhez kötődő fajok fordulnak elő.

A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szerek”, amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Egy-egy szer csak néhány házból, ezek gazdasági épületeiből és udvaraiból áll, jellemzően a dombtetőkön, erdőirtásokban. Neveiket eredetileg az ott élő családokról (pl. Baksaszer, Siskaszer), földrajzi helyzetükről (Keleti szer, Felsőszer), ritkábban valamilyen egyéb jellegzetességről (Templomszer) kapták. A kisebb községek 2–4, a nagyobbak 6–8 szerből álltak. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki, a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal., a tájba simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a fa. A házakat egymásra fektetett gerendákból építették úgy, hogy azokat a sarkokban keresztvéges vagy fecskefarkú csapolással illesztették egymáshoz. Ezeket a boronafalú házakat kívül-belül szalmatörekes sárral tapasztották, majd meszelték, illetve alul csak bekenték agyaggal vagy kormozott mésszel. A tetőt zsúppal (rozsszalmával) fedték. A házakat kisebb-nagyobb, úgynevezett belsőségi telkek vették körül, az elszórtan álló házak közé kiterjedt gyümölcsösöket ültettek, illetve réteket kaszáltak. A boronaházas építésű házakat a 19. században váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott úgynevezett kódisállásos házak, melyek építéséhez a helyben található, jó minőségű agyagból égetett téglákat, a tetőkfedésére pedig a cserepet használtak. A téglaházak jellemző építészeti eleme a kiugró rövid előtornác, az ún. kódisállás, ahol a vándorok, „kódisok” húzódhattak meg éjszakára vagy az eső elől.

A porták legszembetűnőbb épületei a nagy, külön álló szénatároló pajták, köztük a falazott téglapilléreken álló, deszkázott falú lábaspajták. Az önálló kamraépület neve kástu.

A gyenge földek miatt a mezőgazdaságban hagyományosan a legeltetésre alapozott szarvasmarha-tenyésztés volt a meghatározó; a szántóföldi növénytermesztés jelentősége alárendelt.

Jelentős szerepet kapott továbbá a szálaló művelésre alapozott erdőgazdálkodás.

Az őrségi emberek a kultúrgazdálkodás mellett természetesen hasznosították az erdei melléktermékeket is, az ízletes gombákat (szárították), az erdei gyümölcsöket (szeder, málna, áfonya, kökény, szamóca, mogyoró, bodza), a mézet, a gyantát stb.-t.

A sok csapadék és az agyagos talaj miatt gyakori a pangóvíz, melynek helyi hasznosítása a “tóka”, ami 1-2 m átmérőjű és 1-2 m mély vízgyűjtő gödör. Szinte minden ház portáján megtalálható volt, vizét állatok itatására és mosásra használták.

A paraszti életben az emberek mindennapi használati tárgyaik jelentős részét saját maguk készítették. A népi mesterségek közül talán a legjelentősebb a gelencsérek, fazekasok munkája. A fazekas mesterség mellett az erdőkből adódóan virágzott még a fafaragás, az asztalosság is. A fűzvesszőkből pedig kosarat fontak, de rozsszalmából is készítettek különböző formájú- és méretű tárolóedényeket úgynevezett kópic kötéssel.

Az elbűvölő Őrségi táj, az érintetlen természeti környezet, a változatos növény- és állatvilág, a tiszta levegő, a régi épületek, az őrségi emberek barátsága, vendégszeretete kitűnő feltételeket teremtenek a kikapcsolódáshoz. Az Őrség 2007-ben az Európai Uniótól “Kiváló Desztináció” elismerést kapott, és 2008-ban megválasztották “Magyarország 7 csodája” egyikének.

Látnivalók:

Őriszentpéter
Árpád kori templom
Középkori téglaégető
Református templom
Szikszay Edit Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény

Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Tourinform iroda

Vadászati kiállítás
Rezgőnyár tanösvény
Orbán porta (kópickötés)

Termelői piac


Szalafő
Őserdő
Pityerszeri Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Eurázsiai vadlovak, és európai bölény

Élet a kaszálógyümölcsösben tanösvény
Batha porta (tökmagolaj készítés)
Ferencz porta(bemutató gazdaság)
Felsőszeri tanösvény
Körtike tanösvény
Szala menti tanösvény

Pankasz
Szoknyás fa harangláb
Helytörténeti gyűjtemény

Magyarszombatfa
Fazekasház
Sajtüzem
Czugh János emlékszoba
Sárgaliliom tanösvény

Gödörházi harangláb



Velemér
Szentháromság templom

Veleméri Tájház és Helytörténeti Kiállítás

Sindümúzeum

Sárgaliliom tanösvény

Bajánsenye
Református templom


Kercaszomor
Református templom
Katolikus templom
Szoknyás harangláb
Szomoróczi tanösvény
Fürge cselle tanösvény


Nagyrákos
Völgyhíd
Tájház és kovácsműhely

Németh porta családi gazdaság (sajtok, tejtermékek)

Hegyhátszentjakab
Vadása-tó

Szőce
Lápok Háza

Tőzegmohás rét

ÁLLANDÓ PROGRAMOK
Virágzás Napjai (Őriszentpéter-pünkösd)
Őrségi Vásár (Őriszentpéter- június)
Völgyhídi Vásár (Nagyrákos- július)
Nemzetközi Fazekas Találkozó (Magyarszombatfa- július)
Hétrétország (Őrség- augusztus)
„…természetesen, Őrség!” (Őriszentpéter- október)
Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál (Őriszentpéter- október)